Anyám sok esetben este későn telefonált majd elmesélte, hogy a szomszéd macskája felidegesítette őt, vagy azt, hogy vitatkozott valamelyik szomszéddal. Az egészségéről is sokat panaszkodott. Néha már csak kihangosítottam a telefont, és oda sem figyeltem rá. Hagytam, hadd mondja... Ezek a beszélgetések valósággal irritáltak, elmagyaráztam neki, hogy ezeket a problémákat meg lehet oldani, de nem az a megoldás, hogy folyton nekem panaszkodik.
Az anyám meghallgatta amit mondtam, majd a következőket mondta: Kivel tudnék beszélgetni a problémáimról, ha nem veled? Te vagy a legdrágább személy az életemben.
Abban a percben rájöttem, hogy nem vagyok jó lánya az anyámnak, az ő problémái engem nem igazán érdekeltek. Bezzeg ha nekem van valami bajom, ő türelmesen végighallgat, és mindig tanácsot ad.
Eszembe jutott az az idő amikor anyám naponta átnézte velem a házifeladataimat, azt főzte, amit megkívántam, és mindenhová vitt, ahová akartam... Most pedig nincs időm arra, hogy meghallgassam őt?!
Összepakoltam, majd elindultam édesanyámhoz, és átöltetem. Úgy, mintha 4 éves lennék. Együtt kimentünk a konyhába, majd megsütöttük a kedvenc süteményét. Az anyám szemében láttam az örömöt, boldog volt. Nem magyaráztam el, mi ez a másfajta viselkedés, de érezte, hogy visszakapta a lányát. Azt, aki számára a legfontosabb, és aki számára ő a legfontosabb.
Becsüljétek meg az édesanyátokat! Amikor az egész világ ellenünk van, anyánk akkor is mellettünk lesz, támogatni és védeni fog minket. Úgy szeret, ahogy soha senki nem fog.
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
