Sokan nem beszélnek a veszteségeikről. A hallgatás oka az lehet, hogy a gyásszal járó állapotot hiányosságként, tökéletlenségként élik meg.

A gyásszal járó fájdalmat nem lehet megúszni, azonban a körülöttünk lévők segítségével feldolgozható a veszteség. Erőt ad, ha beépítjük magunkba az elhunyt emlékét, ha tudjuk, hogy egyszer szerettünk valakit, és mi is szeretve voltunk.

A bölcsebbek tudják, az élet ajándék, és készülnek arra, hogy amit kaptunk, azt egyszer elveszítjük Ez a fajta gondolkodás ritka, ugyanis a mai társadalom túl nagy jelentőséget tulajdonít a jelennek és az adott helyzetnek.

A veszteségek kezelésében a mai kor emberének sok tanulnivalója van. A legszembetűnőbb hiba, hogy sokan nem beszélnek a veszteségeikről. A hallgatás oka az lehet, hogy a gyásszal járó állapotot hiányosságként, tökéletlenségként élik meg.

Pedig a könnyeknek ki kell jönni! A gyászt nem lehet egyedül feldolgozni. A környezet reakciói igazolják vissza a gyászoló számára a vesztesége, gyásza realitását. Az ismerősöknek, barátoknak, családtagoknak nagy szerepe van a gyászoló segítésében. A nyugati kultúra egyik nagy hiányossága, hogy kevesen kérdezik meg a másikat, hogy érzi magát.

Nem kell félni a sírástól, egyszerűen csak ott kell maradni a gyászoló mellett. Sokkal nagyobb baj, ha valaki elfojtja a gyászt, ami később átmehet pszichoszomatikus betegségekbe. A néphagyomány ismeri az együtt sírást; minden vasárnap délután bekopogott valaki az özvegyhez, beszélgettek, és a közösség teljes természetességgel vállalta fel a gyászoló lelki gondozását. Rendszeresen, szinte vizitszerűen látogatták a magára maradottat, egy órát beszélgettek, elemlegették a múltat, és így gyógyult a seb.

A gyászév letelte az esetek többségében már egy lezáró fázis. A halálozás egyéves évfordulója azonban fontos dátum, ott még elsiratják az elhunytat, de az élet kezd visszatérni a régi kerékvágásba. A kóros gyászt könnyen felismerheti a környezet. Ezekben az esetekben a gyászoló nem tud elszakadni az elhunyttól, körülötte forognak a gondolatai, a lakás berendezése változatlan; az eltávozott tárgyai, ruhái ugyanott vannak. Ilyenkor a környezetnek szeretettel kell bátorítani a gyászolót, hogy adja át a teret az élőknek. Segítséget lehet adni a pakolásban, rendezkedésben, ekkor a betokozódott gyász továbbmehet.

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!