Facebookon terjed az alábbi segítségkérés:
'TANÁCSOT SZERETNÉK KÉRNI
Meghalt a legidősebb nagybátyám. Örököltem tőle egy szép, kétszobás családi házat, vidéki kisvárosban . Nagybátyám tehetős ember volt és jószívű, tíz évvel ez előtt hozzájárult, h egy Erdélyből áttelepülő család beköltözzön, sőt, be is jelentkezzen a házba. Bérleti díjat sem kért tőlük.
A hagyatéki eljárás után úgy döntöttem, eladom a tulajdonomat. Felkerestem a családot és ismertettem velük a helyzetet. Be sem engedtek, a kapun keresztül ordítozták felém – egy hatalmas komondor ugatásával aláfestve –, h ez az ő házuk és eszük ágában sincs kiköltözni. Ezek után kétszer is küldtem nekik ügyvédi felszólítást, azt hiszem, eléggé nagyvonalú voltam, mert fél évet hagytam nekik, h keressenek maguknak másik lakhatást. Nem reagáltak a levelekre. Kikapcsoltattam a vizet és a villanyt – semmit sem értem el vele. Következett a birtokháborítási eljárás a helyi önkormányzatnál. A jegyző válaszában közölte velem, a törvény a bent lakókat védi, egyet tehetek: pereljem be a családot. Csak perrel kényszeríthetem őket a kiköltözésre. Egy ilyen per pedig tudvalevőleg 4-5 évig eltart. Elvileg beköltözhetnék hozzájuk – mindenesetre bejelentkeztem a címre – de ehhez kinek lenne kedve? Ha zárat cseréltetnék, nekik is kulcsot kellene adnom – ez pedig ill. a beköltözés aligha történhetne meg tettlegesség nélkül.
Ismét felkerestem a „lakóimat”. Csengettem, a 12 éves kislányuk kinyitotta az ablakot és rám üvöltött, h „takarodj innen!”
Beszéltem a szomszédokkal, szerintük rosszindulatú, összeférhetetlen emberek, kitelik tőlük, ha kiköltözésre kerülne a sor, búcsúzóul – köszönetképpen a tizenvalahány éven át tartó ingyenes ott lakásért – felgyújtanák a házamat vagy legalábbis szétdúlnák, jelentős károkat okozva.
Ti mit tennétek az én helyzetemben?'
