A bölcs embert egy nap felkereste egy szegény, sanyarú körülmények között élő ember, és így szólt.
– Könyörülj meg rajtam, bölcs ember. Egy kis házban élek a sok gyermekemmel, idős anyám gondoz bennünket, nincs munkám, nincs miből éljünk. Adj tanácsot, mitévő legyek…
– Miféle kecskét? – kérdezte a szegény ember.
– Amelyik tejet is ad – felelte a bölcs ember.
A szegény ember hazament, és kevés pénzéből vásárolt egy kecskét, majd kikötötte a háza elé. Eltelt egy hét, és ismét felkereste a bölcs embert.
– Nem történt semmi változás az életünkben, a kecske csak eszik, nagyon sok a baj vele, tejet is alig ad. Mit tegyek?
Meg is történt, majd pár nap múlva a szegény ember mosolyogva üdvözölte a bölcs embert.
– Jó ötlet volt, hogy eladjam a kecskét – mondta a szegény ember – azóta az életünk sokkal nyugodtabb, és én is jobban érzem magam.
Ennyi kell csak a boldogsághoz, amely teljes mértékben nézőpont kérdése.
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!