Kölni Szent Brúnó 1084-ben alapította meg a kartauzi rendet, és hat társával bevonult La Chartreuse-be, egy egyedülálló hegységbe a franciaországi Grenoble mellett.
Évszázadokkal később, 1605-ben már egy népes, köztiszteletben álló rendet képeztek, amikor IV. Henrik francia király tüzérségi marsallja egy ősi alkímiai kéziratot adott át nekik, amely egy, az életet meghosszabbító elixír receptjét tartalmazta, írja az Atlas Obscura.
A dokumentum ugyanakkor még a legtanultabb szerzeteseket is komoly feladat elé állította. A recept elkészítéséhez 130 különböző növényre volt szükség, amelyeket speciális desztillációs, infúziós és macerációs technikákkal kellett feldolgozni.
Az írást 1737-ig senki nem tudta dekódolni, amikor a kolostor gyógyszertára végre elkészítette a likőrt a megadott utasítások szerint. Az első gyógyitalos palackokat – amelyek alkoholtartalma nem kevesebb, mint 69 százalék volt – egy magányos szerzetes osztotta el a környező falvakban.
A történet viszont ekkor még nem ért véget. 1764-ben a kartauziak változtattak a recepten, és megalkották a könnyedebb likőr változatát, amit Green Chartreuse névre kereszteltek. A ma elterjedt ital alkoholfoka így lett 55 százalékos.
Bár a likőr után egyre növekszik a kereslet, a kartauzi rend kitart amellett, hogy csak két szerzetes felelhet az ital elkészítéséért. Napjainkban kizárólag Dom Benoit és Jean-Jacques testvér ismeri az összes összetevőt és azt, miként kell azokkal bánni, hogy a szeretett ízt kapják.
A likőrt a világ leghosszabb likőrpincéjében, tölgyfahordókban érlelik, majd évekkel később ők tesztelik, hogy a termék készen áll-e a palackozásra. A munkájuk ezen a ponton fejeződik be, a kereskedelmi forgalomba hozatalt már szakemberekre bízzák.
Az italt ma már a világ minden pontján árulják, a bevételek pedig a kolostorhoz vándorolnak. Így egy jó cél érdekében fogyaszthatunk olyan alkoholt, amely a hosszú élet titka lehet.
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
