Egyre több idős ember köt öröklési szerződést a korábban divatos tartási- és életjáradéki szerződés helyett azért, hogy haláláig bebiztosítsa megfelelő gondozását és eltartását. A tendencia egyik oka, hogy egyre többen maradnak idős korukra egyedül, közeli hozzátartozóik külföldi munkavállalása, vagy falvakból városba költözése miatt. A másik ok, hogy az öröklési szerződés bizonyos szempontból nagyobb biztonságot nyújt a gondozott fél számára, mint a másik említett megoldás. De mit kell tudni ezekről a szerződéstípusokról?
Az időskori öngondoskodás egyik módja lehet, ha tartási-, életjáradéki- vagy öröklési szerződést kötünk valakivel. Egy kutatás szerint azonban a magyarok 43 százaléka nem ismeri pontosan, hogy a tartási szerződés milyen szolgáltatásokat biztosít, 88 százalék pedig nem tudja, mi a különbség az egyes szerződéstípusok között. Kevesen vannak tisztában például azzal, hogy a tartási szerződés alapján orvosi kezelés és gyógyszerek is járnának, sőt, a tartásra kötelezettnek az illő eltemettetésről is gondoskodnia kellene.
Így biztosítható a nyugodt időskor
Parti Tamás, a Budapesti Közjegyzői Kamara (BKK) elnöke szerint szintén kevéssé ismert, hogy az öröklési szerződés esetében az ezzel lekötött ingatlan vagy egyéb vagyontárgy tulajdonjoga csak az eltartott/örökhagyó halálával száll át az eltartóra/járuléki kötelezettre. Így az eltartott a haláláig az ingatlana tulajdonosa marad, ami - a szerződés esetleges megszűnése esetén - az eltartottnak nagyobb biztonságot ad. A tartási, életjáradéki szerződésben ezzel szemben a lekötött ingatlan/vagyontárgy tulajdonjoga már az eltartott életében átszáll az eltartóra, így a szerződés esetleges megszűnésekor tulajdonlás szempontjából az eltartó lesz jobb pozícióban.
Fontos ugyanakkor tudni, hogy az öröklési szerződés esetében az eltartó javára elidegenítési és terhelési tilalmat lehet bejegyezni az ingatlan-nyilvántartásba, ahogy a tartási és életjáradéki szerződés esetében is biztosíthatók az eltartott jogai. A jogszabályok pontosan megadják mindkét szerződés kereteit, azonban e kereteken belül javasolt minél részletesebben szabályozni a tartás és/vagy járadékfizetés tartalmát, mert nemcsak sok pénzt múlhat rajta, hanem számos felesleges jogvitától és feszültségtől kímélhetjük meg magunkat és hozzátartozóinkat.
Mi a tartási és az életjáradéki szerződés?
Gyakori, hogy idős vagy segítségre szoruló emberek tartási vagy életjáradéki szerződést kötnek olyan személyekkel, akik gondoskodnak róluk. A tartást és az életjáradékot ellenszolgáltatás fejében nyújtják, aminek egyik leggyakoribb formája, hogy a tartásra jogosult a tulajdonában lévő ingatlant ruházza át a tartásra kötelezett személyre, de nem kizárt például értékes ingóság (például autó) átruházása sem. Ingatlan esetében a tulajdonjog földhivatali bejegyzéséhez ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat vagy közjegyzői okirat szükséges.
A tartási szerződés alapján a tartásra kötelezett köteles a jogosult körülményeinek és szükségleteinek megfelelő ellátására, azaz általában biztosítania kell
a lakhatását;
élelemmel és ruházattal való ellátását;
gondozását;
betegsége esetén ápolását;
gyógyíttatását;
halála esetén illő eltemettetését.
A szerződő felek egyéb elemekkel is kiegészíthetik ezeket a kötelezettségeket.
A tartási szerződés elsősorban természetbeni szolgáltatásokat feltételez szemben az életjáradéki szerződéssel, amely a tartásra kötelezettet életjáradék fizetésére vagy más helyettesíthető dolog rendszeres, időszakonkénti folyamatos szolgáltatására kötelezi.
A tartási és az életjáradéki szerződést leggyakrabban az eltartott haláláig, tehát határozatlan időre kötik.
A tartási szerződést a felek közös megegyezéssel megszüntethetik vagy módosíthatják. Ezenkívül a bíróság a tartási szerződést bármelyik fél kérelmére - mindkét fél érdekeinek figyelembevételével - módosíthatja, vagy akár meg is szüntetheti, ha a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása indokolatlan, különösen például a felek megromlott viszonyára tekintettel. Figyelni kell arra, hogy a feleknek ilyenkor el kell számolniuk egymással akárcsak az öröklési szerződés megszüntetése esetén.
Amikor az érzelmek is szerepet játszanak
Az öröklési szerződés tartalmában és a vonatkozó szabályok tekintetében nagyon hasonló a tartási és életjáradéki szerződéshez. Az öröklési szerződésben az örökhagyó tartás vagy életjáradék - esetleg mindkettő - ellenében teszi örökösévé az eltartót, akit ebben az esetben örökösnek hívnak. Ahogyan az intézmény neve is mutatja - “öröklési szerződés' -, ez a szerződés a végrendelkezés egyik formája. (Ez egy úgynevezett viszterhes vagyonszerzést eredményező öröklés, hiszen az örökös ebben az esetben ellenszolgáltatást nyújt, azaz nem ingyen örököl.)
Az öröklés folytán az eltartó ebben az esetben csak az örökhagyó halálakor szerzi meg a szerződéssel lekötött vagyontárgy tulajdonjogát.
A közjegyzők tapasztalatai szerint egyre népszerűbb az öröklési szerződés. Az öröklési szerződés terjedésének oka egyrészt abban kereshető, hogy az eltartott az örökhagyó haláláig tulajdonosi pozícióban marad, ami azért fontos, mert sokan idős korukban egyre erősebb érzelmi kötelékkel fűződnek a megszokott lakásukhoz, amelynek tulajdonjogától nehezen válnak meg. Az öröklési szerződés esetében az eltartott/örökhagyó jellemzően az ingatlanában marad élete végéig.
A közjegyző az öröklési szerződést a végrendeletekhez hasonlóan köteles nyilvántartásba venni a Végrendeletek Országos Nyilvántartásában, ami független garanciát jelent arra, hogy az örökhagyó/eltartott halála esetén a szerződés biztosan előkerül majd, és hogy a szerződő felek akarata feltétlenül érvényesül. A hagyatéki ügyben majdan eljáró közjegyző a rendszer lekérdezésével biztosan tudomást szerez az örökhagyó után maradt öröklési szerződésről. Forrás
