A Facebookon sokan olvashatták már egy magyar nyugdíjas sajátos helyzetértékelését. Felháborítja, hogy lassan bűnbakot csinálnak az idősebb és ezáltal veszélyeztetettebb rétegből.
A szöveg tartalmaz indulatos részeket, de ez bizonyos fokig érthető.
'A vén hülye öregek az utcákon!- ezt olvastam egyik nap.
Bármerre nézek itt a facen, mást sem látok, mint az idősek csesztetése és szépen írtam. Nézzük csak a vén hülyék álláspontját. Értetlenek lennének és nem te vagy az? Valóban bolondok lennének? Igen, ezek a vén idióták hozták létre a te életedet, tették picit jobbá, segítettek hozzá, hogy legalább neked, – ha már neki nem volt olyan fényes, hogy jobb legyen. A bolond nagyi már hajnalba felkelt mire te felébredsz, az asztalon legyen a reggeli, finom sütiket csinált, hogy kedveskedjen neked, időnként a kis nyugdíjából, keresetéből boldogan csúsztatott a zsebedbe, mert neki már nem kell okostelefon, amit akkor is nyomkodsz, amikor vele kellene foglalkozz abban a félórában, vagy bicikli, netán új autó…. Neki már csak te maradtál! Ez a vén idióta, értetlen, ma már fölöslegessé vált lény, aki egykor érted dolgozott, érted élt és él ma is, – lehet, nem hibátlanul, hiszen megvolt a maga küzdelme, hogy neked kissé szebb jövőd legyen, te pedig ebben a nehéz időszakban szidod, átkozod, lehordod mindennek, megalázod úton útfélen, útban van, mert most is csak neked van igazad. Valóban Ő a hibás? Ő akarta ezt az átkozott vírust a nyakadba varrni, aki eddig érted élt? Eszedbe nem jut, hogy többet tett érted, több szeretet adott, mint most te neki, mert te vagy hálátlan és nem ő idióta? Mi a vétke? Kimegy az utcára, elmegy vásárolni? Vajon miért is teszi? Mert meghalt a társa, magányosan él, netán betegeskedik, esetleg várja az elmenetelt, és nem érdekli a vírus. Oh ne aggódj, te úgy se mész oda, nem kapod el! Más meg rá se nyitja az ajtót, hiszen neki is vannak idős szülei, nagyszülei. Elfelejted, te, aki szidod, átkozod, hibáztatod a vén öregeket, akik bevásárolni mennek, hogy ő már megfáradt a rögös úton, pont úgy, mint a te nagyszüleid, szüleid. Nem az öregek miatt kell otthon ülnöd, és szenvedned a magánytól és a bezártságtól, hanem a koronavírus miatt. Ő ezt naponta átéli évek óta nélküled. Hol a baj? Nálad! Te nem mész hozzá, nem kérdezed meg nagyikám, miben segíthetek? Majd én bevásároltok, elmegyek a piacra helyetted, te csak maradj otthon, most én vigyázok rád és szeretlek, féltelek! Neked már nincs nagyid, bántsuk a másét? Akkor tedd meg mások nagyijával, mintha a tiéd lenne, de ne átkozz, kárhoztass olyanokat, akiknek soha nem jártál a cipőjükben! Hiszen így könnyű!” Csak tudd, egyszer te is megöregszel, leszel Nagymama, vagy Nagypapa kis szerencsével.'
