Nyaranta a nagyszüleimnél voltunk, néha egyszerre 6-8 unoka.
Hazajött a csorda, nagymamám elkezdett fejni, mi meg egy szelet kenyérrel a kezünkben besorakoztunk az istállónál, várva a friss tejet. Néha leszűrni se volt módja, mi meg ittuk a habos, langyos tejet. Az egész falut átjárta a friss tej illat. Senki nem volt allergiás, az intoleranciáról sem hallottunk még.
Neked eszedbe jut a fotó láttán valami szép emlék?
Emlékeztek, a mi időnkben ilyen szendvicset árultak a farsangi bálon az iskolában
Vittük az alapanyagot: házi kemencében sült kenyér, házilag köpült vaj, házi kolbász, házi tojás, savanyú uborka. De finom volt, még most is érzem az ízét és az illatát. Néha, mikor eszembe jut, készítek is magamnak, de hol vannak már azok az ízek!
Akkor még nyugodtabb és szebb volt a világ.
Nem volt mosogatógép, meg vezetékes víz. Mégis tisztaság volt. Mintha a mamám konyháját fényképezték volna.
Sokkal finomabb volt a kakas vagy a töltött káposzta, ha ilyen sparhelten főtt. Ezt nem lehet elfelejteni. Nagyon szép idők voltak ezek…. Bár most is ilyen lenne! Forrás
