Meghalt Alain Delon

88 éves korában meghalt Alain Delon francia színész, a francia filmművészet egyik legnagyobb sztárja.

Itt a bejelentés a családtól:

„Alain Fabien, Anouchka, Anthony, valamint (kutyája) Loubo mérhetetlen szomorúsággal jelentik be édesapjuk távozását. Békésen hunyt el douchyi házában, három gyermeke és családja körében. A család arra kéri önöket, hogy tartsák tiszteletben a magánéletét a gyász e rendkívül fájdalmas pillanatában.” 

Alain Delon 1935. november 8-án született Sceaux városkájában. Nem volt jó tanuló, így önként jelentkezett a francia tengerészetbe. Az ötvenes években az akkor még Indokínának hívott dél-ázsiai területen szolgált. Később Párizsban keresett munkát, dolgozott pincérként és portásként is. 

Delon számára az áttörést az jelentette, amikor megismerte Yves Allégret rendezőt, aki egy mellékszerepet bízott rá az 1957-es Amikor az asszony összezavarodik című drámában. Allégret ezt a tanácsot adta a kamera előtt tapasztalatlan Delonnak:

    Ide figyelj, Alain. Beszélj úgy, mint ahogy velem beszélsz. Bámulj úgy, ahogy rám bámulsz. Figyelj úgy, ahogy engem figyelsz. Ne színészkedj. Élj.

A jóképű színésznek a Ragyogó napfény hozta meg. Ezt követően már keresett lett az európai filmgyártásban, az olasz Luchino Visconti leszerződtette címszereplőnek a Roccó és fivéireihez, illetve ő alakíthatta a főszerepet Monica Vitti mellett Michelangelo Antonioni modernista mesterművében, a Napfogyatkozásban is.

Delon egész karrierjét meghatározta a vágy, hogy betörjön Hollywoodba, ami végül, minden próbálkozása ellenére, sosem sikerült neki igazán. Szerepelt Shirley Maclaine mellett az 1964-es A sárga Rolls-Royce-ban, 1964-ben a Fekete tulipánban, Ann-Margret mellett az 1965-ös Egyszer egy tolvajban, de gyakran más nemzetiségű karaktereket játszott, mint amilyen a való életben volt.

Delon munkásságáról sokat elmond, hogy miközben sorra játszott az emlékezetesebbnél emlékezetesebb filmekben (Borsalino, Vörös kör, A nő motorbiciklin, A medence – ez utóbbiban élete szerelmével, Romy Schneiderrel), éppen akkor zajlott életének egyik legnagyobb botránya. 1968-ban egy szeméttelepen holtan találták a színész jugoszláv származású testőrét és asszisztensét, Stevan Markovicsot. Fejbe lőtték, hulláját egy zsákba rejtették.

Nem szerepelne Markovics neve Delon nekrológjában, ha nem került volna elő nem sokkal a jugoszláv férfi halála után egy levél, amiben azt írta, hogy ha bármi történik vele, azért Alain Delon lesz a felelős. Az ügyben kihallgatták a színészt is, de elengedték 35 óra után. 

Delon a hetvenes évektől elkezdett más területek felé is terjeszkedni: helikopterbizniszbe kezdett, versenylovakat vett, bokszmeccseket szervezett, megalapította saját divatcégét, ami a saját márkás termékeit árulta. 1972-ben felvette a Parole, parola című olasz sláger francia verzióját, bár az éneket a Dalida művésznevű énekesnőre bízta, ő csak beszélt a dal közben. 

Megkapta a francia Oscarnak számító Cézár-díjat 1984-ben A mi történetünk című drámában nyújtott alakításáért. A kilencvenes évek végén hivatalosan visszavonult a filmezéstől, de egy-egy alkalomra (például a 2008-as Asterix az Olimpián kedvéért) visszatért a vászonra.

Így lett megosztó személy

A 2010-es években nyilatkozataival többször is kiverte a biztosítékot. A Svájcban élő Delon 2013-ban egy interjúban elmondta, hogy támogatja az akkor még Nemzeti Front néven futó, a Le Pen család nevével fémjelzett szélsőjobboldali pártot. 

Delonnak szintén határozott véleménye volt a melegek örökbefogadási lehetőségeiről, 2015-ben azt mondta, hogy „nehezére esik egy olyan megterhelő korszakban élni, amiben trivializáljuk azt, ami természetellenes”. 2018-ban bevallotta azt is, hogy kiosztott pár pofont az életében feltűnő nőknek is. Utóbbi megnyilvánulásai miatt kisebb botrány tört ki, amikor a cannes-i filmfesztiválon életműdíjat kapott 2019-ben, már a díjátadó előtt, és közben is tiltakoztak jogvédők és a MeToo-mozgalom szószólói, Salma Hayek vissza is mondta a meghívást az eseményre. Nem sokkal az életműdíja előtt Delon azt nyilatkozta, hogy egy dolgot bánt az életében: hogy sosem rendezte őt még nő.

Magánélet

Delon egyszer házasodott, 1964 és 1969 között Nathalie Barthélemyvel.

Élete szerelmének mindig is Romy Schneidert tartotta.

A pár az eljegyzésig jutott 1959-ben, de felbontották, mivel Delon megcsalt szerelmét Nicóval, a német énekesnővel. A viszonyukból született Delonnak egy törvénytelen gyereke, Christian Aaron Boulogne, akit Delon szülei neveltek fel.

Barthélemytől egy fia született, Anthony Delon.

1968 és 1982 között együtt élt Mireille Darc francia színésznővel, majd szintén tizenöt évig, 1987 és 2002 között Rosalie van Breemen volt a párja, akitől két gyereke született: Anouschka és Alain-Fabien. Anouschka volt az, aki Cannes-ban átadta neki az életműdíjat.