Mária csendben figyelte az otthon igazgatóját és próbálta elfogadni, hogy mindez nem álom.

Mária már egy éve az idősek otthonában élt, szomorúan és elkeseredetten. Három gyermeke volt, de egyik sem akarta a gondját viselni, a fiát már néhány éve nem látta és nem is hallott róla semmit.

A lányai a saját életükkel voltak elfoglalva, nem volt helye az idős asszonynak náluk. December utolsó napja volt, Mária születésnapja. Az idős asszony becsukott szemmel és keserű mosollyal emlékezett a régi időkre. Nagyon szerette a férjét, sokat dolgozott, nevelte a gyerekeket és nagyon jó háziasszony volt. Szinte mindenben sikeres volt ezért a körülötte élő emberek csodálták őt, sőt néhányan irigykedtek is rá.

Később a férje meghalt, a lányok pedig férjhez mentek. Máriának volt egy szobatársa az idősek otthonában, aki most hirtelen eltűnt valahová. Az idős asszony úgy gondolta, hogy egyedül maradt ezen a számára fontos napon. Egyszer csak kopogtak a szoba ajtaján, a társai voltak a szomszéd szobákból, akik egy tortával és kötött zoknival lepték meg az idős hölgyet.

– Boldog születésnapot kívánunk Mária!

– Jaj, de szép, most már tudom, hová tűntél el egy ideje!

– Ünnep van mondták a társai, fújd el a gyertyákat.

Ezután pedig leültek majd beszélgetni kezdtek, tortát ettek és teát ittak, így ünnepelték Mária születésnapját. Néhány órával később együtt köszöntötték az újévet, majd mindenki visszavonult a saját szobájába. Mária egyedül maradt a szobatársával aki azonnal el is aludt.

Mária azt álmodta, hogy a fia hangját hallja.

– Anya ébredj, itt vagyok, boldog születésnapot kívánok! – mondta a fia, aki az anyja ágya mellett állt.

Mária csak mosolygott, közben pedig potyogtak a könnyei.

– Anya beteg vagy? – kérdezte a fia

– Nem, a születésnapját ünnepelték a barátaival – mondta az igazgatónő igazgatója. Mária kinyitotta a szemát és meglátta a fiát, Mátét.

– Ez nem álom, azt hittem álmodom.

– Nem álom, válaszolt a fia, anya érted jöttem!

– Ébredj fel anya, isten éltessen.

– Köszönöm fiam!

Mária megölelte a fiát közben pedig keservesen zokogott.

– Ne sírj anya, mondta a fia, hazamegyünk hozzám, nem tudtam, hogy a nővéreim itt hagytak, ahogy megtudtam elhatároztam, hogy érted jüvük.

– Anya van egy menyed és egy unokád, ők már várnak téged.

Mária csendben figyelte az otthon igazgatóját és próbálta elfogadni, hogy nem álom, hogy elmehet innen. Az igazgató pedig a következőket mondta Máriának: Egy igazi férfit neveltél a fiadból.

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!