Gobbi Hilda az „átkos” korszak legendás színésznője volt, igazi öntörvényű, vagány nő. Egy olyan korban, amikor mindenki rettegett, ő nem volt hajlandó félni. Még attól sem félt, hogy nyíltan felvállalta, hogy nőkkel él együtt. Pedig akkoriban még nagy árat kellett fizetni a másságért. Az azonos neműek kapcsolata 1961-ig bűncselekménynek számított, egy év börtönt kaphatott, ha valakit férfiként rajtakaptak, hogy saját neművel kapcsolatot létesít. A nők közötti testi viszonyt nem büntették. 1961 után már 'csak' betegségnek számított.
Ám neki még ezt is elnézték, jó barátját, Major Tamást kivéve, aki emiatt kirúgta a színháztól írja a blikkruzs.
Gobbi ennek ellenére továbbra is férfi ruhákban járt, imádta a szép, fiatal lányokat, és igazi gentlemanként viselkedett a nőkkel, de leginkább a szerelmeivel. Önéletrajzi könyvében arra is választ adott, hogy szerinte miért fordult a női nem felé. Mint kiderült, még gyereklányként rendszeresen szexuálisan zaklatta a család egyik ismerőse, ez okozott akkora törést, hogy egy életre megundorodott a férfiaktól. Nagy szerelme volt a nála tizenkét évvel fiatalabb kolléganője, Temessy Hédi, akinek a premierjei után hatalmas virágcsokrokat küldött. Temessynek egyébként férje és egy fia is volt.
- Azt mondta Hédi egyszer az öltözőben amikor megérkezett a premierre a száz szál vörös rózsa egy hatalmas kosárban, hogy nincs az a gyöngédség, az a gentlemanség, az a klasszság egy férfitól, amit Hilda nyújtani tud. És imádták egymást - mesélte a szerelmükről Géczi Dorottya.
Egyikük sem titkolta a kapcsolatukat, hosszú boldog éveket éltek le együtt Gobbi budai villájában.
Gobbi Hilda Temessy Hédivel megszakította szerelmi kapcsolatát, új párja a még Temessy Hédinél is öt esztendővel fiatalabb Galgóczi Erzsébet lett. A szintén baloldali érzelmű Galgóczi és Gobbi intellektuálisan is összetartoztak. A színésznő 1988-as halálát csak egy évvel élte túl az írónő, aki 59 évesen szívinfarktust kapott.
Gobbi élete utolsó hónapjaiban sem fogta vissza magát (rákos beteg volt), konyakozott, bagózott, interjúkat adott, és nem akart meghalni. Végrendeletében díjat alapított az epizodisták jutalmazására, visegrádi nyaralóját pedig a Nemzeti Színháznak ajánlotta fel. Síremléke a Farkasréti temetőben áll. Hamvai egy vasládába kerültek, végakaratának megfelelően teste mellé fektettek egy-egy téglát a lerombolt Nemzetiből és a visegrádi nyaralójából, egy patkót, amely az Imperial nevű versenylóé volt, és némi fűmagot.
„Egyetlenegy valamivel kacérkodom. A reinkarnációval. Mert nem igaz, hogy nincs folytatás, az lehetetlen. Kell, hogy legyen, a világ nem szűnhet meg. Én fű szeretnék lenni, mert az kinő, levághatják, letaposhatják, akkor is kinő.”
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
