A lányokra a helyi fiúk is vigyáztak. Nehezményezték, ha a környék településeiről átjáró legények közeledtek valamelyik lányhoz. Komoly volt a neheztelés akkor, ha olyan lányról volt szó, akit már egy helyi legény is kiszemelt magának. Ilyen esetben a verekedés sem volt ritka.
Vasárnap a lányok kart-karba fonva 6-8-an, ahányan elfértek a kocsiút szélességén, szépen felöltözve, csendesen beszélgetve sétáltak. Ekkor is figyelték őket a falu asszonyai. Itt is lehetőség nyílott a közösségben tanúsított helyes magatartás önkéntelen bizonyítására. Az eladósorban lévő lányok esetében, ha a tényleges kiválasztás ideje eljött, az asszonyoknak eszükbe jutottak a helyes, vagy az esetleg elmarasztalásra okot adó tapasztalatok és fülébe juttatták az udvarló családtagjainak.
A legényekkel, akik a sétáló lányok mögött haladtak, nem volt olyan szigorú a falu közvéleménye, mint a lányokkal. Ők hangosabban beszélgethettek, még dalra is fakadhattak.
Minden lánytól elvárták az imént felsorolt illedelmesség, csendesség mellett, hogy szemérmes és csinos legyen, takarosan öltözzön, a maga által kivarrt ruhát viselje. Fésületlenül, rendetlenül, kötény nélkül nem járhatott még otthon, a kerítésen belül sem.
Nagy gondot fordítottak testük tisztaságára. Arcuk, nyakuk, kezük, lábuk rendszeres, napi megmosása mellett a heti, szombati fürdés a mosóteknőben, házilag főzött szappannal törvényszerű volt. A hajukat nem bodorították, hiszen a fonatokkal szorosan fésülték, a fejükhöz simították. A szép, tiszta haj dísze csak a varkocs végébe font, a szoknya alsó széléig leérő szalag volt. Forrás: Őseink hagyatéka
Leányillem régen
Fésületlenül, rendetlenül, kötény nélkül nem járhatott egy lány ott még otthon, a kerítésen belül sem.
