Kulka János betegsége során átértékelte egész életét,nyilván ez motiválta,hogy megírja művész társainak a szívből jövő, azonban őszinteséggel átszőtt üzenetét!
'Kedves Kollégák!
Senkit nem akarok megbántani,de tele van az összes sajtó a panaszkodásotokkal.
Sírtok,hogy kevés a nyugdíjatok,nem tudtok 'tisztességesen'megélni.
Én sajnos nem tudok még dolgozni, és sír a lelkem!
Sokat járok kórházba, beszélgetek kis nyugdíjas emberekkel, akik szintén végigdolgozták az életüket, mint TI!
Nem sírnak, mert tudják, hogy nem tudnak változtatni.
Tudjátok, rájöttem valóban igaz a mondás:'Aki sír, attól el kell venni!'
Rengeteg pénzt kerestetek egy életen át, hatalmas házban éltek.
Talán gondolkozzatok el azon, nem kellene elfogadni, hogy eltelt felettetek az idő, és nem szükséges hatalmas házban élni ahhoz, hogy boldog, nyugodt nyugdíjasok lehessetek!
Én minden este imával fekszem és reggel imával ébredek, hogy engedje a Teremtő számomra a MUNKA LEHETŐSÉGÉT!
Soha nem kívánom egyikőtöknek sem azt, amit én élek át!
Kérlek Titeket, örüljetek annak, amitek van, mert én tudom mi az elveszíteni egyetlen pillanat alatt mindent!
Nem gonoszságból, de őszintén fordulok felétek!
Köszönöm, ha figyeltek soraimra!
Tisztelettel: Kulka János
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
