'Nagyon finom volt, a sült karaj, oldalas, és sült kolbász zsíros bödönben, forró zsírral leöntve. Elállt, nem romlott meg egyáltalán. Gyerekkoromban az én anyukám is készített ilyet, nem volt hűtőszekrény és fagyasztó sem, mégis be tudta osztani, és így a frissen vágott disznó finom húsát ehettük később is. Olyan finom volt kiolvasztva, még ma is érzem az illatát is.'
Ezt a módszert már évszázadok óta ismerik azok, akik sertésfeldolgozással foglalkoznak. Ami nyers, füstöletlen hús megmarad a disznóvágáskor, illetve ha szándékosan hagynak belőle, azt a következő egyszerű módon tárolhatjuk akár 8-10 hónapig is: a húsokat felszeleteljük és megsózzuk. Olyan zsírban, amelyben még semmit sem sütöttünk (tehát teljesen tiszta), a besózott hússzeleteket apránként néhány percig erős tűzön pirítjuk, majd fedőt téve rá, addig sütjük mérsékeltebb lángon mindkét oldalát, amíg megpuhul. Ekkor fedő nélkül elpárologtatjuk belőle a nedvességet, pirosra sütjük, majd a húsokat kivesszük a zsírból. A visszamaradt pecsenyezsírt átszűrjük, és félretéve ugyanúgy használhatjuk, mint a többi zsírt. A konzerválandó húsra azonban ezt a zsírt nem önthetjük, mert ha akár csak egy-két csepp víz maradt is a zsírban, vagy az nagyon megpörkölődött, már romlékonnyá válik! Tiszta használatlan zsírt melegítünk (de nem forraljuk), közben az előre tisztára mosott, forrázott (nem törölgetett) és leszárított üvegekbe annyi húst teszünk, hogy egyszeri ebédre-vacsorára elegendő legyen. Annyi zsírt öntünk rá, hogy a húst teljesen ellepje. Ha a zsír megfagyott a tetején, akkor az üveget lezárjuk, és hűvös kamrában tároljuk fogyasztásig. Használatkor az üveget meleg vízbe állítjuk, a zsír megolvad benne és a hús kivehető belőle. A megmaradt zsír még továbbra is eltehető és felhasználható. Forrás
