– Nem sokat tudok pihenni, valamikor csak négy órát alszom, viszont ha az ember szereti azt, amit csinál, akkor az nem terhes neki. Az összetartás viszont mindennél fontosabb a kollégáimmal, barátaimmal. Húsz éve találtam ki ezeket a mára talán híresnek mondható medencés bulikat nálam. Szeretnék a színházon kívül is együtt lenni velük, amikor nem két próba vagy előadás között futunk össze, hanem kötetlenül pihenhetünk. Régebben sürögtem-forogtam a konyhában, mostanra inkább odahívok két kedves fiatalt egy közeli étteremből, és ők hozzák a finom falatokat. Nemrég hasonló bulit rendeztem a volt osztálytársnőimnek: lányosztályba jártunk, és jövőre lesz az ötvenedik érettségi találkozónk – lelkendezett Marika, aki azt is elárulta a Vasárnapi Borsnak, bizony ma már nem számolgatja a nyári falatozásnál a kalóriákat.
– Amióta más szerepkörben vagyok a színpadon, nem fogyózom és sanyargatom magam. Nagyon jól ment az átállás a komikai szerepkörbe a szubrettből, még humorosabb feladatokat kaptam a színháztól, amelyek a koromnak is megfelelőek. Az akrobatamutatványokat persze továbbra se hanyagolom: ha kell, megcsinálok egy cigánykereket, ugrabugrálok, és dobálhatnak is, de a nyakamat azért nem akarom törni. Vigyázni kell, mert már nem olyan az izomzatom és a csontozatom, mint fiatalon – tette hozzá a színésznő, aki számos színpadi kolléganőjével ellentétben egyáltalán nem ódzkodik az öregedés gondolatától.
– Alapvetően békében vagyok az idő múlásával, mivel már húszévesen tudtam, milyen lesz megöregedni a színpadon, hiszen a szüleim is színészek voltak. Egyébként sokat filozofálgatok az életről. Mostanában azt értettem meg, hogy az öregségben is rengeteg jó dolog van, hiába mondják, hogy semmi jó sincs benne. Én lehiggadtam, de szerencsére megtartottam a játékosságomat, és nem kell kétszer mondani, hogy bohóckodjak vagy sellősködjek a medencében – nevetett Marika. Forrás
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
