Oszvald Marika, az Operettszínház művésze, nemrégiben ünnepelte a születésnapját, ez alkalomból pedig a gödöllői otthonában lepték meg őt a szerettei. Arcmaszkban és kesztyűben töltöttek el egy kevés időt a kertben, Marika ekkor döntötte el, hogy valamilyen módon kifejezi a szeretetét a lánya felé.
„Az emberi kapcsolatok most egy ideig elmaradnak. Volt ugyan születésnapom, kijött a lányom, a család ide a kertbe. Tartottunk egy kis ünnepséget szájmaszkban, kesztyűben. Nagyon hiányzott, hogy nem ölelhettem magamhoz a gyerekemet, pedig ott van a közelemben, így kitaláltam, hogyan tudnám mégis egy kicsit megérinteni. Magamra húztam egy szemeteszsákot, hogy teljesen izolálva legyek tőle. Majd nekiestem, és öleltem, szorítottam, így megvolt a szeretetroham is„ – mondta a színésznő.
Oszvald Marika lányával, Krisztinával egy korábbi fotón
A mindig mosolygó Oszvald Marika életszemlélete példa lehet mások számára is:
Mindig úgy fogadom el az életem, ahogy van, amit ad a sorsom. A színház egy része az életemnek, millió tennivalóm van. A család, a háztartás, mindig kitalálok valamit. Kertészkedem, varrok, kézimunkázom, ott a macska, a halak, minden, ami körülvesz. A tenni vágyás, az alkotás, a kreativitás éltet. A nap huszonnégy órája nagyon kevés.
'Engem is utolértek azok a dolgok, amik bárki mást. Szülők elvesztése, kórházazás éveken keresztül, szenvedés, válás, fájdalom, gond a gyerekekkel, probléma a színházban. De mindenki maga irányítja az életét. Kétségbeesés helyett arra gondoltam, hogy tudok ebből kilábalni. Tenni tudok, egészséges vagyok, van kezem, lábam, fejem. Ez annyira lefoglalt, hogy mire feleszméltem, rendben volt minden. Amin tudok, segítek, amin nem, azon felesleges rágódni. A hiúság, a féltékenység, ezek az emberi rossz tulajdonságok, rá kellett jöjjek, csak nekem okoznak fájdalmat, ezért kiirtottam magamból. Mindig a célra koncentrálok. Ez intelligencia kérdése, de a neveltetésem is rávilágított.'
