Egy igaz történet a bizonyítéka annak, hogy nem szabad elveszíteni a gyógyulás reményét és harcolni kell a végsőkig. Stamatis Moraitis az Egyesült Államokban élt, Ikaráról, Görögországból származott. 1976-ban gyógyíthatatlan tüdőrákot diagnosztizáltak nála.
Az orvosok már közölték vele, hogy kezdjen megbékélni a tudattal, hogy nem fog sokáig élni. Ha a kemoterápiát vállalja, akkor még 6 hónapot ígértek neki. De ő megtagadta a kemoterápiát.
Mivel túl drága volt akkoriban egy temetés Amerikában, a feleségével visszamentek Görögországba, Ikarára. Eleinte nagyon depressziós volt, de egy nap azt érzete, hogy visszatér az ereje. Minden nap egyszerű, helyi ételeket evett, bort ivott, és számolta a napokat. Már az ágyban sem töltött sok időt.
Kertészkedni kezdett, és elhessegette a betegség gondolatát. Ugyanúgy élt, mint mielőtt megtudta, hogy gyógyíthatatlan beteg. Eltelt 6 hónap és a férfi továbbra is élt.
Minden nap korán kelt, a friss levegőn gondozta növényeit, és a megérett gyümölcsökből és zöldségekből is volt lehetősége bőségesen fogyasztani. Évek teltek el, és ő még mindig élt. Ekkor döntött úgy, hogy felkeresi orvosait, akik korábban már a halálos óráit is közölték vele. Nagy volt a meglepetés, ugyanis minden orvosa már rég halottnak hitte.
Moraitis 102 évesen halt meg 2013-ban. A halál oka nem rák volt.
