Körmendi István 1923-ban született, de csak 1950-ben szerzett orvosi képesítését. Apja nyomdokaiba szeretett volna lépni, ezért már gyerek korában elhatározta, hogy orvos lesz, de zsidó származása miatt a második világháború idején eltiltották az egyetemtől. Eltökéltsége megmaradt azután is, hogy Magyarország 1944 márciusi náci német megszállása után több ezer zsidóval együtt kényszermunkára rendelték.
„A túléléshez szükséges két doboz konzerv mellett két harmadéves egyetemi tankönyvet is bepakoltam a hátizsákomba” – mondta.
Körmendi István rendszerváltás után megkezdte rendelését abban az I. kerületi rendelőben, ahol 1920-ban még édesapja indította el praxisát.
„Akkor még nem voltak olyan nagy közegészségügyi rendelők, mint most, minden orvos a lakásában tartott praxist' - mondta.
Bár hivatalosan 1989-ben nyugdíjba vonult, továbbra háziorvosként dolgozik, és napi szinte látja el több mint 300 betegét.
A hosszú élet titkáról így vallott:
„A genetikai adottságok döntenek, amelyek amúgy lehetnek kevésbé jók, és azokat kell akkor némileg javítani. Aztán lehet valakinek jó a genetikája, ami lerontható alkohollal, nikotinnal, meg talán az életmóddal is”
Az idős orvos azt is elmondta, hogy milyen lenne számára hosszú életének ideális lezárása:
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!„Az én ideális befejezésem az lenne, ha már az előbb érintettük a halál kérdését, hogy egy átdolgozott nap után egészséges fáradtsággal lefekszem, jól elaszom – amúgy tényleg jól alszom szerencsére –, és aztán másnap arra ébredek, hogy nem ébredtem fel”
