Borbás Marcsi úgy érzi: ő nyugdíjasként fogja azt az életet élni, amire mindig is vágyott. Ugyanis a műsorvezetőt nem vonzza a csillogás, ő visszavágyik a vidéki közegbe. Abba, ahol hajdanán élt, ahol felnőtt, és ahol megtanulta az alapvető emberi értékeket.
– Gyerekkoromban a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy a saját soromat gyomlálom és kapálom a veteményesben. Persze, akkoriban ezért nem igazán lelkesedtem, ma viszont hálás vagyok érte. Emlékszem, hogy amikor a szüleimmel a földeken dolgoztunk, a munka közben beszélgettünk. Reggeltől estig. Ezzel az idő is ment, és egy olyan kötődést és tartást alakított ki bennem, amelyek egész életre elkísérnek. Szerintem az az igazi élet, ha valaki gazdálkodik. Nagyon is kedvemre való életforma. S bár most sem a fővárosban lakunk, még messzebb vágyom. Vissza, Madarasra, vagy valami hasonló vidékre. Ugyanis vágyom arra, hogy a fősodorból kilépjek, elköltözzek valahová falura, és aztán kizárólag lekvárfőzéssel, befőzéssel, gazdálkodással foglalkozzak. Persze a lekvárfőzés ma is megvan, és mindenfélét elteszek. Egyszerűen azért, mert én így relaxálok.
És természetesen Marcsinak olyan párja van, aki osztja ezt az értékrendet. Így aztán nem csoda, hogy már tudatosan készülnek a még távoli, de egyszer elkerülhetetlenül elérkező nyugdíjas évekre. Vásároltak egy lepusztult gyümölcsöst, és a terveik szerint, ha egyszer már nem dolgoznak, ide költöznek vissza, és itt fognak gazdálkodni. Forrás
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
