Még valamikor ifjú koromban mesélte Molnár Gábor Jenő bácsi, hogy amikor ősszel szüretelték a paprikát, a leggazosabb részen voltak a legszebb, leghúsosabb példányok, míg a patikai rendben tartott parcellákról csak vékonyhúsú, kisebb és satnyább termést tudtak begyűjteni.
Akkor még nem tudtam az okát, és nagyon furcsállottam is, hogyan lehet az, hogy a betolakodó paré gyom hasznot hoz a kertésznek.
Azóta sok-sok év eltelt, megéltem számtalan nyarat, magam is aktívan gondozom a konyhakertet. Idő, és sok-sok nyári kertépítési megrendelés kellett nekem is ahhoz, hogy rájöjjek a titok nyitjára.
Évről évre aszályosabbak a nyarak, sőt ma már nem csak a nyár, hanem a tél és a tavasz is csapadékban szűkölködő. Gondolj csak bele, hogy idén hányszor esett az eső… és amikor volt csapadék azonnal jött vele a forró, szárító szél is, ami kettős kihívás elé állít bennünket.
Egyrészt alig van a földben a növények számára elérhető víz. Sok helyen 50-60 cm mélyre is le kell menni az első nedves rétegek megtalálásáig. Tehát muszáj locsolni.
Másrészt pedig nem elég csak öntözni. Még egy „elmocsarasított” kertben is képesek a növények fuldokolni a szárazságtól, ha nincsenek védve mikroklíma szinten a szárító széljárástól.
A légszárazság, csak úgy, mint a szobanövényeknek télen a szobában, komoly kihívás a konyhakerti növényeknek is. Ugyanúgy levél vesztéshez, kiszáradáshoz vezet kinn is.
A paré ebben segítette a paprikatermelőket: fölé nőve a töveknek árnyékot, és párazáró réteget képzett a haszonnövény számára.
Önmagában csak az öntözés kevés a szép terméshez!
Ahogy a gyep esetében, úgy a konyhakertnél is a kora reggeli locsolás javasolt, hogy a növények ne álljanak egész éjjel hideg párában, mert az a gombás fertőzések melegágya. Viszont a felforrósodott talajra és növényekre sem szabad vizet permetezni, hiszen a felfrissítés helyett inkább megégeti azt. Ezért kell a konyhakertben is törekedni a réteges mikroklíma megteremtésére. Szerencsére, nem kell hagynod méteres gazban állni a kertet!
Úgy tudsz rétegeket kialakítani, hogy széltörő növényeket ültetsz a sorok közé:
• futó babot,
• kaprot,
• csemegekukoricát,
• napraforgót, vagy
• akár kisebb gyümölcsfákat, mogyoróbokrokat
Nem véletlenül volt divat régen a kukorica vagy szőlő alá veteményezni: a magasabb növény árnyékával és szélfogóként védte a kisebbet. Ha ezt talajtakarással kombinálod az öntözés hatékonyságát is meg tudod sokszorozni, és a legperzselőbb nyári hősében sem fognak földig hajolni a paprika tövek, vagy a sárgarépák levelei.
Ha még mindig nem vágtál bele, íme 8 érv a mulcsolás mellett:
A talajtakarással nagy részben kiváltható a rendszeres kapálás, ásás vagy gépi művelés.
A gyomosodás töredékére esik vissza, hiszen a vastagon leterített réteg áthatolhatatlan szőnyeget képez a legtöbb gyomnövény számára.
A mulcsréteg megakadályozza a talajnedvesség elpárolgását, lassítja a kiszáradást, még kánikulában is képes nedvesen tartani a talajt, ami jóval kevesebb locsolást jelent.
A leterített fűtakaró szivacsként működik: a csapadékot magába szívja, és képes sokáig nedvesen tartani a növények körül a talajt.
Hőszigetelőként is funkcionál, megvédi a növényeket a fagyoktól.
A betakart talajról nem verődik fel a föld, így gyümölcsök, zöldségek tiszták maradnak.
A mulcs alatt számos talajlakó fejti ki hatását, ami a talaj fellazítását eredményezi.
A kerti hulladékanyag idővel bomlásnak indul, komposztálódik, így a talaj humuszban gazdagodik, javul a szerkezete.
Építsd ki a konyhakerted mikroklímáját és védd meg a nedvességet mulcsolással!
Molnár Gábor Éva - kertészmérnök
