Másfél évtizeddel idősebb bátyja, Pál mesélt az énekesről, és néhány eddig nem hallott érdekességet is elárult öccsével kapcsolatban.
– Őt a zene érdekelte… komoly gyerek volt, zongorázni és gitározni tanult. Csodáltam a tehetségét, zenei tudását, már csak azért is, mert én soha nem játszottam hangszeren, és nem is énekeltem. A testvérem így is felnézett rám, mivel külkereskedőként már akkor a világot jártam, amikor ez csak keveseknek adatik meg – meséli Pál, aki külföldről mindig a legfrissebb lemezeket hozta haza öccsének. – A lemezek segítségével tanult meg angolul, Elvistől tanulta a legtöbbet. Persze, Beatles- és Tom Jones felvételeket is kért.
Sosem hordta fenn az orrát, soha nem volt nagyképű. Megmaradt olyannak, amilyen kisgyerekkora óta volt: kicsit félszeg, gátlásos fiú, akit egész életében nyomasztott az önbizalomhiány. Talán a külseje, megjelenése miatt, amivel soha nem volt elégedett, ahogy a tánctudásával sem.
Máté Péter a dalaival kapcsolatban is gyakran kételkedett, meséli bátyja. Még akkor is feltette magának a kérdést, vajon elég jók-e, amikor már egy egész ország fütyülte a slágereit.
– Ki tudja, hány nagyszerű dalt írt volna még, ha nem ragadja el a halál. Máig nem tudom, miért kellett ilyen korán itt hagynia bennünket, tulajdonképpen különösebb előzmény nélkül – merengett szomorúan Pál, és azt is elmondta, hogy a család tudott az énekes szívbillentyű-problémáival, de az orvosok azt mondták, nincs különösebb gond. Igaz, Péter rengeteget kávézott, éjszakázott, cigizett és néha ivott is, az érrendszere erősen megrongálódott. Forrás
Pál hosszabb ideje nem tartja a kapcsolatot öccse özvegyével, de annak örül, hogy a két családból az unokák időnként találkoznak egymással.
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
