Vannak paradicsomfajták, amik nem igénylik a kacsozást (kacsolást, metszést). Ezek a bokros növekedésű paradicsomok, amik egy bizonyos magasságot elérve megállnak a növekedésben, és egy bizonyos ponton túl nem hoznak több termést. Ezeknél a metszés értelmetlen.
A folyamatosan növő növekedésű paradicsom igénye más. Ezek a szubtrópusi növények burjánzó folyton növő szárat és hajtásokat nevelnek, amelyeket ha érintetlenül hagyunk, a végén kusza, rendezetlen, termést nem hozó szövevényt alkotnak. Meglehet, a levélzete dús és tetszetős lesz, de a paradicsomot a terméséért tartjuk. A paradicsom ehhez igényli a sok napfényt, hogy a termése megérjen és édes legyen. Ha az indák burjánzását nem korlátozzuk, jóval kevesebbet terem majd a bokor, és a paradicsom íze sem lesz annyira finom.
Hogyan kacsoljuk a paradicsomot?
Amikor először állunk neki a paradicsom metszésének, három szabályt kell észben tartanunk:
1. Soha, de soha ne metsszük le a legmagasabban növő virágokat. Ha ezt tesszük, a növény felfelé történő növekedése megáll. A növény bokrosabbá és kevésbé termékennyé válik.
2. A hónaljhajtásokat még akkor metsszük le, amikor azok kicsik. Ha várunk, amíg nagyobbak lesznek és megerősödnek, megkockáztatjuk, hogy megsérül a növény, amikor ezeket eltávolítjuk. Továbbá azt is lehetővé tesszük, hogy energiát vonjanak el a fejlődő termésektől. De mit is nevezünk hónaljhajtásnak? Ezek kisebb oldalhajtások, fattyúhajtások, amelyek a főhajtás és az ágak találkozásánál („hónaljában”) nőnek.
Hónaljhajtás
3. Vizsgáljuk meg a teljes növényt, mielőtt elkezdjük eltávolítani a hónaljhajtásokat. Vannak-e új fattyúhajtások, amelyek a növény tövénél nőnek? Távolítsuk el ezeket.
Milyen a növény általános állapota és növekedési üteme? Szépen fejlődik-e meleg időjárás esetén, vagy úgy tűnik, hogy valamilyen stresszhatás éri a növényt? Még mindig bizonytalanok, tanácstalanok vagyunk? Az alábbiakban található részletes, az eljárást lépésről lépésre leíró paradicsommetszési útmutató biztosan segíteni fog!
Ha csak lehetséges, a paradicsomot kora reggel metsszük. A szárak ilyenkor könnyebben letörhetőek. A nap melegétől puhábbá válnak, és nagyobb valószínűséggel szakadhatnak el, amit szeretnénk elkerülni.
A célunk az legyen, hogy oly módon eddzük meg a növényt, hogy egyetlen központi főhajtása legyen néhány erős, egészséges ággal. Miután megtaláltuk ez a főhajtást és a fő oldalágakat, vegyük szemügyre a kisebb hónaljhajtásokat, amelyek a főhajtás és az ágak találkozásánál nőnek. Ezek a kis mellékágak megpróbálnak új növényt fejleszteni. Ezt azonban nem akarhatjuk, mivel a növény ezzel terjedelmessé és kezelhetetlenné válik, ráadásul a várható terméshozam is kisebb lesz.
Miután megtaláltuk a fölös hajtásokat, a hüvelyk- és mutatóujjunkat összecsípve távolítsuk el azokat.
Próbáljuk meg szépen, egyszerre lecsípni, ne pedig leszakítani a hajtást, hogy a növény ne károsodjon. A vastagabb hajtásokat éles késsel vagy metszőollóval vágjuk le, hogy ne legyen nagy a sebzési felület!
Nem szabad olyan ágakat levágni, amelyek virágok felett nőnek. Ezek ugyanis olyan új hajtások, amelyek még több virágot fognak hozni. Ehelyett azoknak a nemkívánatos hajtásoknak az eltávolítására összpontosítsunk, amelyek a főhajtáson nőnek.
Milyen gyakran nézzük át a bokrot?
Ez függ a növény fejlődési ütemétől. Általában elegendő körülbelül hetente egyszer. De ne aggódjunk, ha egy-két hetet kihagyunk. A paradicsombokrok továbbra is fejlődni és teremni fognak, akkor is, ha nem távolítjuk el a hónaljhajtásokat. Ha viszont ezt nem mulasztjuk el megtenni, kezelhetőbb lesz a növény és több lesz a termés.
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!