Vannak tájegységek, ahol édesen, akár mazsolásan, máshol sósan, sonkalével készítik. Mi most az édes változatot mutatjuk be.
Sárgatúró készítése:
Ahány dl tej, annyi tojás kell hozzá. Plusz ízlés szerint cukor, vaníliás cukor, csipetnyi só, és mazsola.
Akár 1 liter tejből is tökéletes! A cukrot ne sajnáljuk, édesen finom.
A hideg tejet fölteszem a tűzre kis vagy közepes lángra (nem szabad nagy lángra tenni, mert akkor nagyon keményre fő meg benne a tojás és olyan csikorgós lesz, nem lágy és krémes), cukrozom, sózom és a mazsolát is hozzáadom. A tíz tojást felverem, és az is mehet a többihez. Végig kevergetem, míg felforr. Csak úgy finoman, hogy nehogy leégjen, nem kell nagyon vadul kevergetni. Ekkor a savó kicsapódik a tejből, és az egész túrós állagú lesz. Egy tálba nagy gézdarabot vagy konyharuhát teszek, és beleöntöm a masszát. A négy sarkát összefogva olyan helyre kötöm föl, ahol alá tudom tenni a tálat is, ugyanis ki kell csöpögnie. Két-három órát hagyom csöpögni, aztán kiveszem a gézből. Folpackba csomagolom, és mehet a hűtőszekrénybe. Pár óra dermedés után gyönyörűen összeáll, és szépen lehet szeletelni. Aki nem szereti édesen, készítheti sósan is, zöldfűszerekkel. De ha rám hallgattok, az édeset választjátok, mert az egészíti ki tökéletesen a sós, füstölt sonka ízét.
A sárgatúró egyébként Alföldön és Erdélyben a húsvét nélkülözhetetlen étele. Szenteltetni is vitték a templomba, ugyanúgy, mint a sonkát és a kalácsot. Forrás
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
