Március 30-án elhunyt Tordy Géza Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas művész, a Nemzet színésze, a Halhatatlanok társulatának örökös tagja.
Bár igazi színészóriás volt, sosem szerette magát előtérbe helyezni, az utóbbi másfél évtizedben pedig kifejezetten visszavonult életet élt, a nyugalmat többre értékelte a felhajtásnál. Élete utolsó interjúja nagyon rövidre sikerült. Összesen ennyit mondott az őt kérdező újságírónak:
– Öreg vagyok, beteg vagyok és már nem vagyok színész.
Pár éve így foglalta össze pályáját:
- Szép életem volt, 15 éves koromtól eltökélt szándékom volt, hogy színész leszek, 18 évesen kerültem a pályára. (…) Most olvasok, jövök-megyek, pofázok, azonban egyre többször, egyre jobban bírom az egyedüllétet. A pálya olyan volt, hogy reggel elment az ember a rádióba, a szinkronba, tízre bement a színházba próbálni, onnan rohant megint a tévébe, a rádióba vagy a szinkronba, onnan megint rohant vissza a színházba. Szóval jószerivel a munka tette ki az életem.
Tordy Géza arról is beszélt, hogy szerinte megöregedett, és így már jobban szeret elbújni a világ elől, tihanyi nyaralójában vagy otthon már szinte teljes magányban él. Egy időre teljesen eltűnt a nyilvánosság elől, mivel kórházba került.
- Mondjuk úgy, kényszerpihenőn voltam. Kórházban, mert történt egy kis baj. Nem is érdemes beszélni róla. Jól vagyok, élek. Amióta megöregedtem, inkább elbújok a világ elől. Nem akarok mogorvának tűnni, nincs bennem keserűség, ez a csupasz igazság. Az öregséggel kedvetlen, unott lesz az ember, és csak kesereg. Na, én nem, de sokan a korosztályomból igen. Velük minek találkozzak? Hogy hallgassam a siránkozásukat?
Bár a szakmában jó ideje az a hír járta, hogy a színészlegenda egészsége megromlott, a halálhíre mégis mindenkit váratlanul ért.
Nyugodjon békében!
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
