A lányom mindig csodálkozik azon, hogy milyen különbség van az ő nagymamája és a barátnői nagymamája között. Általában a nagymamák lapos talpú cipőkben járnak és a társasház előtti padon beszélgetnek a szomszédokkal. Sok esetben kényelmetlenül éreztem magam amikor megjegyzéseket tett a stílusomra, de ahogy telt az idő rá jöttem, hogy igaza van és kezdtem bízni az ő ízlésében.
Anyósom mindig mellettünk volt, soha nem veszekedtünk, lassan ő lett a legkedvesebb személy számunkra. Amikor megszületett a lányunk, Szofi akkor az anyósom nélkülözhetetlen volt, mert a szüleim egy másik városban élnek.
Egyszer amikor Szofi még kicsi volt a mi Veronikánk bejelentette, hogy elmegy egy turisztikai centrumba amely a városon kívül van, azért, hogy megtanuljon kajakozni. A férjem és én nem találtunk szavakat, hiszen ő soha nem végzett ilyen sportot, de az optimizmusa minket is elcsodálkoztatott.
Néhány hónap múlva beiratkozott az anyósom táncórákra, ahova háromszor egy héten járt, órák után pedig szaunázott és úszott. Azért, hogy ne kelljen mindig azzal töltenie a drága idejét, hogy buszra vagy villamosra várjon, megszerezte a jogosítványt, pedig már 60 felett járt. A férjemet nagyon meglepte az, hogy Veronika milyen szakértő a vezetésben is.
Amikor Szofi betöltötte a 6 évet, Veronika elvitte őt egy igazi sátoros kirándulásra, ahol énekeltek és gitároztak is. A lányom nagyon boldogan mesélt az élményeiről, amikor hazatértek, ezért megbocsájtottuk nekik, hogy nem vették fel a telefont amikor hívtuk őket és nem aludtunk 2 éjszakát.
Ma már a lakásunkban 3 laptop van, a lányom megtanította Veronikát, hogyan használja az internetet. Egyszer amikor a lányom egyik barátnője nálunk volt arról mesélt, hogy az ő nagymamája, hogyan hajtogatja össze a ruhákat, és milyen gyakran süt palacsintát. Ekkor megkérdeztem a lányomtól:
– Szofi szeretnéd, ha a te nagymamád is olyan lenne, mint a barátnőd nagymamája?
– Nem - válaszolta a lányom. – Ilyen nagymamája nincs senkinek csak nekem.
– Anya tudod mit mondott nekem tegnap Veronika? Azt, hogy vegyünk görkorcsolyát nekem is és neki is, és tanuljunk meg vele menni. Mit gondolsz anya meg fogjuk tanulni?
– Azt nem tudom, hogy te megtanulod-e, de Veronika biztosan megtanulja az biztos!
Ilyen a mi irigylésre méltó nagymamánk. Nem minden nagymama egyforma, de ez így van jól!
