Húsvétvasárnaphoz köthető az ételszentelés hagyománya, ami mai szemmel egy kicsit furcsának tűnhet, azonban még mindig számos gyülekezetben megteszik. Vasárnap, a délelőtti misére a hívők egy kosárral érkeznek – ez a szentelőkosár -, amiben bárányhús, sonka, tojás (vagy valamilyen tojásból készült étel, például sárgatúró), kalács és bor van.
Minden ételnek megvan a maga szimbolikus jelentése:
- a bárány Jézus Krisztus áldozatát („Isten báránya”),
- a bor Krisztus vérét jelképezi,
- a kalács Krisztus utolsó vacsorájára utal (ami hagyományosan a zsidó eredetű kovásztalan kenyér, a pászka volt). A kalács a kenyér „gazdag” verziója, régen igazi ünnepi finomságként tartották számon, mikor véget ért a böjt.
- a tojás az újjászületés jelképe – ha egészben főtt tojást viszünk, az mindemellett a családi összetartás jelképe is. A régi népi hagyományok szerint a tojást a családnak húsvétkor együtt kellett elfogyasztania, mégpedig azért, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kikkel ették ezeket a húsvéti ételeket, és hogy hazataláljanak.
- a sonka a farsangi, disznótoros időszak utolsó vágásából félretett nemes hús, ami a lassú füstölésnek köszönhetően éppen húsvétra készült el. A sonkához gyakran kínáltak tormát is, ami amellett, hogy remekül illik a húshoz, Jézus keserűségét szimbolizálja.
