Miközben takarított talált egy levelet a férjétől.
'Kedvesem,
reggel, amikor felébredsz, már nem leszek melletted az ágyban. Ezek az “utazások”, mindannyiunk életében eljönnek egyszer, és egyre több időt töltünk máshol. És soha nem lehet tudni, hogy mikor jövünk onnan vissza.
Holnap már nem fogom tudni elmondani, hogy mi történt velem.
Holnap már nem fogom elmondani neked, hogy mennyire csodállak, és köszönöm, hogy mellettem voltál, kitartottál mellettem.
Azt sem fogom tudni elmondani, hogy mennyire köszönöm, hogy mindig megpróbáltál boldoggá tenni, bármilyen nehéz helyzetben voltunk is néha.
Holnap már nem leszek melletted, hogy lássam, mit csinálsz, amikor felcímkézed az ajtókat, hogy ne tévesszem össze a konyhát a fürdővel.
Eszembe jutnak azok a csodálatos pillanatok, amikor azon is nevetni tudtunk, hogy zokni nélkül húztam fel a cipőt.
Eszembe jut az is, amikor csendben odaosontál mellém, hogy észrevétlenül a fülembe súgd az egyik unokánk nevét.
Hányszor próbáltad megmenteni a beszélgetés fonalát, amikor én már nem találtam a szavakat.
Ha türelmetlen voltam, magam miatt is, te mindig megvártad türelmesen, hogy lecsillapodjak. Dühös voltam, és kétségbeesett ezekért a dogokért. És azért is, hogy mi lesz, ha holnap már nem fogok emlékezni a te nevedre, és majd az enyémre sem.
Ha holnap, már nem tudnám elmondani, tudd, hogy mennyire szeretek, és köszönök mindent.
Örökre a tiéd leszek....'
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
