Az entomológus, munkatársaival együtt tanulmányt készített 50 városi és vidéki házról, amelyekben ízeltlábúakat tanulmányoztak. Pókokat találtak mindegyik házban, jellemzően törpepókféléket és álkaszáspókokat. Mindkét csoport hálót sző, és arra vár, hogy az áldozat beleessen.
„A pókok mindenevők abban az értelemben, hogy mindent elfogyasztanak, amit meg tudnak fogni. Rendszeresen fognak olyan kártevőket és a rovarokat, mint például a szúnyogok.” – jegyzi meg a biológus. „Sőt az ugrópókfélék előnyben részesítik azokat a szúnyogokat, amelyek már vért szívtak azokkal szemben, amik még nem. Tehát egy pók megölése, nem csak azzal jár, hogy megfosztjuk az életétől, de egyben likvidálunk egy, az otthonunk számára fontos ragadozót is.”
Szinte minden pók mérges. Ugyanakkor ez a méreg a legtöbb faj esetében túlságosan kevés ahhoz, hogy az emberre a legcsekélyebb káros hatást is kifejtse. Csáprágóik ráadásul túl gyengék ahhoz, hogy az ember bőrét átszúrják, és ritkán is kerül sor arra, hogy megcsípik az embert. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy vannak az emberre is halálosan veszélyes mérgű pókfajok, például a fekete özvegy, vagy a hegedűpók.
A pókok próbálnak elrejtőzni az ember elől. Az ember sokkal veszélyesebb számára, mint a pók az ember számára.
„Ha valóban nem tudsz együtt élni a házadban, vagy a lakásodban, esetleg a garázsban egy pókkal, ahelyett, hogy megölnéd, próbáld meg kitessékelni a szabadba. A pók talál majd egy másik helyet, így mindkét fél elégedett lesz az eredménnyel.” jegyzi meg, Burton. „De ha elviseled őket, ne aggódj a házadban élő pókok miatt. Ez teljesen normális. És még ha nem is látod őket, akkor is élnek veled minden valószínűség szerint pókok. Ezért alkalmazzuk az „élni, és élni hagyni” taktikáját a következő pókkal történő találkozáskor!” Forrás
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
