A fiatal férfi szeretett kihívóan viselkedni harc közben, mindent megtett azért, hogy az ellenfelét felidegesítse és, hogy az elveszítse a türelmét, mert így az ellenfél sokat hibázott és számára biztos volt a győzelem.
A fiatal harcos kezdett az öreg szamurájjal is hasonlóan viselkedni: köveket dobált rá, szidta, gúnytűzött belőle azért, hogy legyőzhesse.
A szamuráj nem reagált a dolgokra, folytatta a megszokott gyakorlatokat, ügyet sem vetett a szemtelen fiatal harcosra.
Egy idő után a fiatal harcos már feladta, és nem várta, hogy a szamuráj reagáljon a provokálásra.
A szamuráj tanoncai csodálkoztak a tanítójuk viselkedésén és a következőt kérdezték tőle:
– Miért nem reagáltál a provokálásra? Talán azért mert féltél attól, hogy elveszíted a harcot?
A szamuráj azt válaszolta:
– Amikor valaki ajándékot akar adni neked, de te nem fogadod el, akkor kié marad az ajándék?
– Azé marad aki neked akarta ajándékozni, válaszolta az egyik tanonc.
– Ugyanez történik azokkal a rossz dolgokkal is amit nekünk címeznek. Ameddig te nem veszed át, nem foglalkozol vele, addig a rossz dolog is annál az embernél marad, aki neked akarta adni.
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
