Az idős emberek tolerancia szintje jóval alacsonyabb.

Ha fiatalokként idősek társaságában töltünk el egy kis időt, ritka az, hogy ne kerülne szóba az a tipikus „bezzeg az én időmben minden másként volt” felfogás. Talán a generációs szakadék, vagy az idő múlása az oka annak, hogy az idősebbek sokkal konzervatívabbak, és emiatt sokkal hajlamosabbak a rasszizmusra, mint a fiatalabb korosztály.

Néhány tudós szerint biológiai és evolúciós háttere van a problémának, hiszen őseink folyton harcoltak egymással a megélhetésért és a táplálékért.

Más feltevések szerint viszont pszichológiai megközelítéssel kell megvizsgáljuk a rasszizmust. A hiányérzet, a bizonytalanság, a biztonságérzet hiánya, és a hovatartozás problémája idősebb korban sokkal jobban felerősödik, és ezt a frusztrációt az idősek leginkább a tőlük valamiben merőben eltérő emberekre vetítik ki.

Egy másik elmélet szerint az úgynevezett „terror management theory” áll a probléma háta mögött, mely szerint valaki úgy érzi, hogy hamarosan el fog távozni ebből a világból, azaz meghal, beindul egy ösztönös védekező mechanizmus, ami csak az egyén legszükségesebb vágyait helyezi előtérbe. Ezért történhet meg az, hogy az idős emberek materialistákká és ösztönlényekké válnak.

Nem is csoda, hogy az idős emberek olykor összezavarodnak, hiszen gondolj csak bele, mennyi minden változott az elmúlt 20 év során. Olyannyira felgyorsult a világ, hogy néha még a fiatalok is elfáradnak a folytonos változásban, és az idősebb korosztály természetes módon megijed ettől.

Ezzel párhuzamosan viszont szót kell ejtenünk az elöregedő agy szerkezetéről is, hiszen idősebb korban már nem úgy funkcionál az agy, mint fiatalon. Sokkal merevebbé válik a szürkeállomány, ami meggátolja az új, ismeretlen információ hatékony feldolgozását. És ez a meg nem értés és meg nem értettség csak tovább okozza az idős emberekben a frusztráció mértékét, ami előítéleteket és el nem fogadást szül.

Azokban az országokban, ahol minden a fiatalokra alapoz (gazdaság, munkaerőpiac, szórakoztatóipar stb.) korosodó emberként nagyon nehéz helyt állni. Éppen ezért a tudósok megfigyelték, hogy az ilyen környezetben élő idős emberek „ami a szívükön az a szájukon” alapelv szerint próbálnak érvényesülni. És ez számtalan meggondolatlan és alaptalan megjegyzést szül, ami leginkább az olyan dolgokra összpontosul, amit ők idegennek, ismeretlennek ítélnek meg.

Természetesen mindezt nagyban meghatározza az is, hogy egy adott személy milyen környezetben nőtt fel, milyen neveltetésben részesült, és milyen tapasztalatai vannak, de sajnos szembetűnő tendencia az, hogy a társadalom egyre nyugtalanabbá és előítéletesebbé válik, és kevésbé tolerálja a másságot.

 

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!