A paraszti társadalomban az év során számos olyan alkalom volt, amikor az emberek együtt dolgoztak. Szerettek együtt dolgozni, mert ez nemcsak a munkának, hanem a beszélgetésnek, az éneklésnek, a szórakozásnak is az ideje volt. Amikor még nem volt villanyvilágítás sem az emberek számára, ezek az alkalmak jelentették a szórakozási lehetőséget az igencsak hosszú téli estéken.
A tollfosztás kaláka jellegű munka, egyszerre közös dolog és együttes szórakozás Tollfosztáskor vagy bérelt házba mentek dolgozni, vagy meghívásra a lányok, asszonyok, mert jellemzően csak nők vehettek rajta részt.
Mi is a tollfosztás?
A tollfosztáskor a toll száráról letépdesték a pihét. A háziasszony mindenki elé egy-egy halom tollat tett, ami egyre apadt, ahogy tépkedték a tollat és a pelyhet a szárról. A munka eredményét óvatosan - hogy ne röppenjen el a levegőbe - összegyűjtötték, aztán beletöltötték egy párnahuzatba, utána meg a dunyhába vagy párnába. A magyar parasztságnál a tollal töltött dunna használata a 17. századtól bizonyítottan jelen volt.
A vetett ágyban alul volt a szalmazsák, arra került a derékalj. A derékaljba az első kopasztású tollat tették. Erre lepedőt terítettek, majd legalább négy párnát. Erre jött még legalább egy dunna. Az ünneplő dunnát pehellyel töltötték.
A lányok kelengyéjének legfontosabb részét jelentő dunnába a tollat a libafosztással teremtették elő. Az árva vagy félárva leánynak összeadták a falubeliek a toll-mennyiséget, amire szüksége volt, mert tudták, hogy nincs édesanyja, aki tollfosztót szervezne a számára. A lakodalmi előkészület előtt a leendő menyasszonynak fosztották a tollat.
Honnan volt a toll?
A fiatal ludakat évente legalább háromszor jól megtépték. A ludat először 9–10 hetes korában tépték. A második tépés ez után 7 héttel következett. Ez a tépés nem volt ám olyan egyszerű munka, szakértelmet, gyakorlatot kívánt, a kóklerek kárt tehettek a liba bőrében!
A fonástiltó napokon, kedden, pénteken, vasárnap és ünnepnapokon, Borbála, Luca és Miklós napján tollat fosztottak. Munka közben mézes pálinkával, kaláccsal fokozták a hangulatot. Farsang végén a maszkos alakok a tollfosztóba mentek el szórakoztatni a tüsténkedőket. Ezek az alakoskodók sokszor kötözködtek, randalíroztak, s akkor aztán csak úgy repkedett a toll! Mézzel, lekvárral bekenték az arcukat és erre pedig jól ráragadt a sok pihe, ezzel mókáztak.
Előfordult, hogy az asszonyok citerást fogadtak és reggelig folytatták a mulatságot. Mesélve, énekelve esténként 10-11 óráig is dolgoztak. A tollfosztás több hétig is eltartott, és a végén áldomás volt: megvendégelték a fosztókat. A gazdasszony süteménnyel, borral kínálta a fosztásban résztvevőket.
A tollfosztóba csak a komoly udvarló mehetett, ha férfi egyáltalán betehette a lábát, de ő sem időzhetett sokáig.
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
